Lovak és pónik

"Lovas szív, Lovas lélek, Lovas leszek amíg élek"

                "Évezredekkel ezelőtt őseink csak lehetséges zsákmányállatként gondoltak a lóra , majd az idő múlásával a ló hűséges,kitartó társunkká vált.Segített legyőzni a nagy távolságokat,részt vett a mezei munkákban, és az emberrel karöltve hódította meg az egész világot.A ló kiemelkedő szerepet játszott a Föld majd minden országának fejlődésében és növekedésében.Arábia kopár sivatagaitól Anglia tőzeg- és ónbányáig , Mongólia hegyeitől és füves pusztáitól Amerika hatalmas síkjaiig- a ló mindenütt jelen volt.Társunk volt a háborókban, átszelte velünk a széles tengereket, erejét megfeszítve dolgozott a hőségben és a könnyfakasztó hidegben egyaránt-mindvégig panasz és tiltakozás nélkül. A világ azonban-főként az ipar fejlődésének következtében-megváltozott.Igényünk a lovakra mint munkatársra,munkaeszközre, megcsappant. Szerencsére ez a csodálatos teremtmény-hála az ember iránta érzett szeretetének és elragadtatásának-sosem tűnt el végérvényesen."

Ezt a pár mondatot, még mielőtt valaki azt hinné, hogy télleg ilyen csodálatos írói képességeim vannak,elmondom, hogy az egyik lovas könyvemből másoltam.